Mámoros nyár

Ezúttal rövid versben írtam le pár gondolatom, mit most megosztok veletek. 

Még mindig érzem illatát a szélben,
S nyár, te mámoros nyár, te hoztad el őt nékem.
Összezavar, s nem ereszt e mámor,
Mit tettél, mit tettél te bátor?
Elcsábít, s én engedem,
Nem kéne, mégis megteszem.
O nyár, te bolondos nyár,
Játszik az éji holdsugár.
Táncol, a szemedben ragyog,
Segítsetek, segítsetek most csillagok.

Gondolatok

Gondolat. Az a dolog, ami csak a tiéd. Senki nem tudja, senki nem hallja. Csak te. Isten szándékosan teremtette úgy az embert, hogy csak azt hallja más, amit kimond. Amit csak akar magában tarthatja. A gondolatai titkosak. Épp ezért van, hogy sötét, helytelen vagy épp perverz. Senki másnak nem kell tudnia, hogy pl egy adott szituációban mire gondol az ember. Én meg vallom őszintén sokszor félek is, hogy léteznek olyan emberek akik a fejembe látnak, hallják azt is amit nem mondok ki. Mert bizony nekem is vannak olyan gondolataim, ahogy mindenkinek, amit nem szeretnék mással megosztani. Titkok, amiket csak én tudok, az igazság, amit senkinek nem mondok el, rejtett érzések, amit más úgysem értene. A zavarodott gondolatok, amikor én sem tudom mit akarok, a fájdalom, a gyengeség, amit nem mutatok ki. Szerencsére általában jól el tudom rejteni az érzéseimet.. És csak én vagyok tisztában az igazsággal. Ha mindent kimondanának az emberek amit gondolnak, nagyon könnyen megbántanák a másikat, akaratlanul is. Vagy épp leleplezné rejtett érzéseit. És akkor egy perc csend sem lenne a földön, hisz az agy egész nap gondolkozik valamin. Hol egy dallam jár a fejedben, hol egy vers, hol puszta gondolathalmazok, mindenféléről.

Vannak olyan percek, órák, amikor egyedül vagy. Esetenként, csak te, a zene és a gondolataid. Kell, hogy legyen az embernek ideje, arra, hogy végiggondoljon mindent, és olyankor csak a magányra van szüksége. 

Gyilkos világ

Ez a bejegyzés kissé el fog térni a többitől. Hisz ez egy kis történet lesz. Szomorú történet.

A könnycseppek csillogtak arcán a napfényben, s tekintete ködös volt. A rét tarka színei egybefolytak szeme előtt. Hosszú szőke haját fújta a szél, néhány tincse arcára tapadt, s felitta könnyeit. A lány zokogva a fűre ült, s szoknyája beleolvadt zöld környezetébe. Haja mint búzakalász lengett a lágy szellőben. Megsebzett szívéből, kék szeméből szomorúság áradt, s a hatalmas rét magába fogadta csillogó könnyeit. A lány lassan hátradőlt, s szeme mint ibolya ragyogott, majd lassan lecsukódott. Vére, mint vörös rózsa folyt végig a hatalmas rét zöld füvén. Mit tettél, mit tettél te gyilkos világ? Megölted, megölted a lányt, idáig kergetted, te gyilkos világ. Tönkretetted ártatlan életét, elvetted tőle, nem hagytad nyugodni, gyilkos világ. S így, hatalmas rét, színességed újjá éled, most már ő is a tiéd, óvd, mintha ő lenne az utolsó, kit idáig kerget, kit idáig hív e bűnös világ. S könnyei mellett fogadd be őt magát, szőke kislányt, kit megrontott e bűnös világ, kitől elvette, mi az övé volt, az egyetlent, ártatlan életét.

Kissé hihetetlen

Annyian álmodoznak róla, annyian tepernek érte, annyian nem tudnak nélküle élni. És mégis oly kevés embernek adatik meg.. Az a bizonyos boldogság. Az a bizonyos rózsaszín köd, a viszonzott szerelem. Nehéz találni valakit, akiben megvan minden amire vágysz. Ha görcsösen keresed, nem találod. Ha nem számítasz rá, rád talál. A leg váratlanabb pillanatban. Jön, elszédít és nincs visszaút. Sok ember érdemelné végre azt a boldogságot, mégsem kapja meg. Én megkaptam. Pedig tudnék nélküle élni. Nem kerestem. Csak jött. Rám talált a boldogság. Sose panaszkodtam, hogy nincs senkim. Sose voltam emiatt szomorú. Tudtam, hogyha itt lesz az ideje, úgyis jön valaki, akiben megtalálom mindazt, amire szükségem van. És jött. A leg váratlanabb pillanatban. Előtte boldog életet éltem, sosem voltak nagy gondjaim szerencsére. Mindig is vidám jelenség voltam. Bolond, őrült és energikus. Bármilyen rossz külső hatás is ért, sosem vesztettem el az életkedvem.. Nem értettem soha, és nem is fogom, hogy a 12-13 éves kislányok miért sírnak, azért mert nincs pasijuk. Vagy, hogy miért mondja valaki 15 évesen azt, hogy az élet szar. Kissé korai nem? Hisz előtte még szinte az egész. Kétlem hogy 15 év alatt annyi rossz történt volna vele, hogy ezt kijelentse. Jó, lehet, hogy vannak olyanok akiknek tényleg vannak nagy gondjaik. De egy átlagos 15-16 éves tini kétlem hogy nagyobb gondokkal rendelkezne, mint hogy nem látta a kedvenc sorozata befejező részét, vagy hogy nem viszonozza az érzéseit az aki tetszik neki. Ettől még az élet nem szar.. Csak tudni kell mit kezdeni vele, és boldog leszel. Keress valamit, amitől mindig jo kedved lesz. Nekem ilyen a már milliószor emlegetett zene. Biztos nem én vagyok az egyetlen akinek szinte semmi nem tudja elrontani a kedvét egy jó napon pláne. És kissé furcsa, hogy pont annak adatott meg az hogy megtalálta a számára tökéletes párt, aki eddig is és ezután is tudott volna élni nélküle. Es azoknak, akik szinte könyörögnek érte nem. Persze, az eddiginél is sokkal jobb az élete, hogy ő van, de néha még mindig nem hiszem el, hogy sok lány álma, nekem valóság. Sokan irigyelnek amiért ilyen szerencsés vagyok. Amiért valahogy minden összejön, amiért ilyen a természetem, amiért életvidám

vagyok szinte mindig. Sokan teljesen hülyének, vagy bolondnak tartanak. És igazuk is van. Pár éve még komoly voltam. De ma már teljesen máshogy látok mindent. Nem tudom komolyan venni az életet. Annyi szörnyűség van, hogy a legkisebb jónak is örülni kell. Ma már, nem vagyok komoly. Próbálok mindenki életébe egy kis színt vinni. Kicsit feldobni az unalmas hétköznapokat. Hogyha hazamennek a suliból, ne az legyen, hogy megkérdezik a szülők, hogy mi történt, és a válasz mindig csak az, hogy semmi.. Hanem például, hogy az a bolond Krisztina ezt meg azt csinálta, hogy legyen mit mesélni. Próbálok mást is bevonni a hülyeségeimbe, és szerencsére többen vevők is rá. Kicsit feldobom az emberek mindennapjait. Azzal hogy bolond vagyok. Nem kell nagy hülyeségeket csinálni, csak hogy legyen egy kis plusz minden napban, hogy valamitől minden nap különleges legyen. Hogy legyen különbség a napok között, ne minden nap ugyan az a dög unalom. Életvidámságból és őrültségből biztos ötöst kapnék.
És ahogy az idő telik, egyre több mindent meg merek csinálni. És ez jó. Régen nem mertem megszólalni se. Ma meg már ha elkezdek beszélni leállítani se lehet. és a vége mindig röhögés. Az elmúlt évekhez képest sokat változtam. Sokkal őrültebb lettem.
És éppen ezért különös, hogy az így is felhőtlenül boldog életemet még megduplázták az égiek azzal, hogy elém dobták a szinte tökéletes pasit. Miért? Én vagyok a legboldogabb, hogy így van, de nem értem miért kaptam ezt az ajándékot.. Talán mert példa jellegű az életkedvem? Talán mert próbálok színt vinni a szürke világba? Talán mert nincs bennem gyűlölet senki és semmi iránt? Talán mert szentelek időt a szeretetem folyamatos kimutatására? Valaki szeretethiányos, bennem viszont túlteng a szeretet. Mindenkivel éreztetem, hogy szeretem. Aki fontos nekem, azt tényleg őszintén megbecsülöm és szeretem. Nem mondom senkinek, hogy szeretem, ha nem gondolom úgy. Nem vagyok kétszínű. Legalábbis azt hiszem. És ha valakit szeretek, azt tényleg nagyon szeretem. Nem használok ki senkit.. Lehet, hogy egoista vagyok, de szerintem én egy jó ember vagyok.

Mennyit jelent

Elképesztő mennyit jelenthet egy szó, egy mozzanat, ha a megfelelő embertől jön. Feldobhatja az egész napod, de tönkre is teheti.
Egy lány nagyon sokáig emlékszik akár a legapróbb részletre is, személyi memóriától függetlenül. Ha valaki csúfolja, a szavai évekig a fülében csenghetnek. Ha valaki dicséri, arra az illetőre jó szemmel néz a következő mozzanatáig, akár jó vagy rossz. Soha ne akarj vitába keveredni egy lánnyal egy rég történt dologról, mert szinte biztos hogy neki lesz igaza. Apró, szinte ki se mondott szavakra tisztán emlékezhet, ha a megfelelő személytől hallja.

Mert a zene gyógyír mindenre.

Bizonyos körülmények között semmi máson nem tudod levezetni az energiáidat, mint a zenén. Akár jó, akár rossz.
A boldogságtól túltengő energia, egy pörgős, vagy épp kiabálós dallal, kitombolni magad, végigmosolyogni a dalt, táncolni.. Vagy épp a sírás határán egy lassú szám, elősegíti a sírást, megkönnyebbülsz. Idegesen, tombolni és kiabálni, úgy mondani a szöveget mintha a gondolataidat üvöltenéd az adott helyzetről, az adott illetővel kiabálnál. Számomra a zene az öröm, a szomorúság, a szerelem, az ÉLET.

Új blog

Kedves olvasók!

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy kifejthessem a véleményem bizonyos dolgokról.
Különféle témákról fogok beszélni, lehet hogy egy bejegyzés összefügg egy másikkal, de próbálok különböző témákról írni. Remélem lesz akit érdekel, hogy hogy látom a világot, ha van aki egy kicsit belém szeretne látni, ezt itt részben megteheti.
Jó szórakozást!